II.fejezet

Ismerkedés a lányokkal,és egy ellenség

Drakulát követve kiértünk egy tágas hallba.Nagyon szép volt!Egy gyönyörű,óriási csillár lógott le a mennyezetről,ami drágakövekkel volt kirakva.Bőrfotelek voltak egy asztal körül,és dolgozók sürgölődtek mindenfele.

-Ez egy iskola,vagy inkább egy szálloda?-néztem Drakulára.

-Ez is az.Egy kicsit mindegyik.Az egyik felén egy suli működik.A Monster High gimi.

-Óóó.Értem.-feleltem,ahogy tekintetemet legeltettem mindenen.

-Lányok!Lejönnétek? -kiáltotta el magát Drak.

Először egy szintén fehér bőrű lány jött le a lépcsőn.Fekete haját rózsaszín csíkok díszítették.Ruhája szintén pink volt,és az arcán egy pink szív volt.Máris tudtam,hogy ez a kedvenc színe.

-Sarah,ő itt lányom,Draculaura.Lala,ő itt Sarah.Vérfarkas.

-Nagyon örvendek!-rázott velem kezet Drakula lánya.

-Én is.-ráztam meg a kezét.Nagyon kedves.

Pár perccel később,egy újabb lány jött le.Fekete haja volt,és fehér csíkok voltak benne.Varratok voltak a nyakán,lábán,kezén,valamint az arcán.

-Szia!Frankie vagyok!-rázta meg ő is a kezemet.

-Hali!Sarah vagyok.Örvendek.-ő is nagyon kedves.

Hamarosan újabb lány jött.Kék volt bőre.Szőke a haja,és abban is kék tincsek voltak.

-Helo!Lagoona vagyok!Örvendek a szerencsének!-nyújtotta a kezét.

-Hali!Én Sarah.Én is örvendek!-ráztam meg a kezét.

Egy újabb lány lépkedett le a lépcsőn.Haja barna,és arany tincsek díszítették.Tiszta királynős megjelenése volt.

 -Szia!Sarah vagyok.-nyújtottam a kezemet.

-Engem meg nem érdekel!-csapott bele tenyerembe.

-Cleo elég legyen!-förmedt rá Drakula.

-Jól van,jól van.Cleo vagyok.-mutatkozott be,azzal visszament az emeletre.

Ismét egy másik lány lépkedett lefelé.Kék volt az egész haja,és szemüveget viselt.

Azonnal bemutatkoztam.Kicsit nehezen értettem meg,hogy mint mondott,de sikerült!

Jött az utolsó lány is lefele.Haja fehér,és gyönyörű színek tarkították.Bőre kék.

 

-Abbey vagyok.-mutatkozott be.

-Én meg Sarah.-mosolyogtam.Kicsit hideg volt a természete,de nem annyira,mint Cleoé.

Mikor mindannyian elmentek,Drakula elé álltam.

-Én miért nem nézek még egy kicsit se úgy ki,mint ők?-néztem rá.

-Mert te még nem töltötted be a 16-ot.

-De nemsokára annyi leszek.

-És mennyi idő múlva?-vonta fel szemöldökét.

-2 hét múlva.-fordítottam neki hátat.

-Rendben.Megszervezünk mindent addigra.-mosolygott.

-Oké!-lelkendeztem.-Akkor itt lakhatok?

-Persze!Gyere,és megmutatom a szobádat.-majd elindultunk az emeletre.

Egy lila ajtó előtt megálltunk.Kinyitottam az ajtót,és egy teljesen lila szoba fogadott.

-Ez az enyém?-nyögtem ki nagy nehezen.

-Igen.-felelte Drakula.

Mire megfordultam volna,hogy megköszönjem,már el is tűnt.

I.fejezet

Hol vagyok?Mi vagyok?

Egy sötét helyiségben találtam magam.Nem tudtam,hogy hogy kerültem ide,mert a kocsiban elaludtam.Körülnéztem a szobában.Volt egy ágy,és rajta egy takaró,valamint egy ablak a falon.Kevés fény szűrődött be.Hirtelen léptek zaja ütötte meg a fülemet.Valaki jött le!

-Igyál.-nyújtott egy pohár vizet szerintem az el rablóm.

-Köszönöm.-vettem ki a kezéből a pohár hideg vizet,és inni kezdtem.-Miért raboltál el,és ki vagy te?

-Nem lettél volna biztonságban abban a házban.-felelte az idegen,akinek az arca nem látszott.

-Értem.És hol vannak a családtagjaim?-tettem fel egy újabb kérdést.

-A szüleid eltűntek.A nővéred is velük mehetett.

-Akkor engem miért hagytak itt?!?

-Mert te kerestél egy rejtek helyet,és nem volt idejük megkeresni.El kellett tűnniük.Én is kerestelek téged egy ideig.Végül a nappaliban találtalak meg.

-Szóval te raboltál el?-kerekedtek ki a szemeim.

-Igen.-lépett ki a fényre.

Megláttam az arcát,de nem tudtam hova tenni.Hulla fehér volt az arca,fülei hegyesek.Hosszú,fekete köpenyt viselt,és két szemfoga kilógott a szájából.

-Ne,ne,ne!-kiáltoztam magamban,és megpróbáltam nem kimutatni a félelmemet.

-Megismersz?-nézett rám a hegyes fogú.

-Nem.-próbáltam úgy mondani,hogy ne remegjen a hangom.-Te vámpír vagy?

-Pontosabban,Drakula gróf.-felelte.

-És ugye,nem akarod kiszívni a véremet?-hátráltam.

-Dehogy!Minek szívnám ki egy szörnytárs vérét?-nevetett.

-Hogy én mi vagyok?-néztem hitetlenkedve Drakulára.

-Te is egy szörny.Pontosabban vérfarkas,vagy farkasember.Ahogy jobban tetszik.-karolta át a vállamat.

-Hogy én vérfarkas?-indultam az ajtó felé.

-Vagy farkasember.Ahogy jobban tetszik.-jött utánam Drakula.-Tettél mostanában olyan dolgot,amit egy farka szokott?

-Mostanában elég sokszor kell,és akarok is vonítani.-gondoltam vissza az elmúlt pár nap eseményeire.

-Remek!-örvendezett Drak a lépcső fele menet.

-Őőő...Nem igazán.

-Jaj de miért nem?-csüggedt le.

-Mert a szomszédunk mindig szólt apáéknak,hogy hallgattassák el a kutyát.Pedig nincs is kutyánk!-adtam tudtára.

-Háth...-nevetett.-Ez egy vérfarkasleánnyal megeshet.

-Aha.De nem minden lányt rabolnak el,és mondják neki,hogy vérfarkas!-vágtam vissza.

-Ott a pont!Na gyere.Bemutatom neked a kastély többi lányát.-azzal felmentünk a csigalépcsőn.

Bevezetés

Lövéseket hallottam.Berohantam a szobámba,és kerestem egy biztonságos rejtekhelyet.Kapkodva néztem mindenfelé,míg a tekintetem meg nem akadt a nagy ruhásszekrényemen.Hamar elbújtam,és meg se nyikkantam.Pár perccel később,megnyikordult a szobám padlója.Valaki bejött!Gondolom körülnézett,hogy van-e bent valaki.Annyira megijedtem,hogy még levegőt se vettem.A léptek zaja lassan elhalkult.Kimásztam a szekrényből,és elkezdtem megkeresni családtagjaimat.Nem találtam őket sehol.Hirtelen egy jéghideg kéz befogta a számat,majd elhurcolt...